Teheneszet

Ma mar tobb mint egy hete vagyunk magunkban, es vegre kezdunk megint belejonni, hogy minden rajtunk mulik.
Bubuka nagyon hamar ismet hozzaszokott hogy Gabinal van, ugyanugy nyujtja neki a karjat, hogy vegye fel, mint mielott jott Uli, szoval szerencsere ezzel semmi problema sincs. Szeret ott lenni, nagyokat osztozkodnak Davidkaval, szoval ugy latom latom jol erzi magat. Jol eszik, alszik, minden.
Az a legujabb, hogy leveleket gyujt; meg kavicsokat, meg vadalmat, meg mindent. Nem am csak megnezi es eldobja, hanem a  babakocsi kosarab gyujti, aztan kesobb elo is veszi. Hogy a levelek masnapra sajnos elhervadnak, az allando csalodas targya.
A masik jelenlegi hobbink az utjelzo tablak rangatasa. Ez eredetileg ugy ment, hogy Uli felemelte, hogy megtapogassa az osszes tablat (kulonos tekintettel a stop tablakra). De mivel en ehhez nem vagyok eleg magas, maradt a rangatas, alulrol, ami ugy tunik, szinten jelentos sikerelmenyt okoz.

Naszoval hetvege; tegnap egy eleg rosszul sikerult rovid kirandulast tettunk a Lake Frankhoz, ami nromalisan egy viszonylag kevesbe nepszeru, eldugott kis park, de Labor day weekend leven, millionyian voltak. Mi meg ugye vittunk az ebeket is, akik mostansag kevesebbet jutnak el setalni, igy aztan elegge nehez veluk a tulzott lelkesedes miatt, hogy navegre. Aztan adjunk ehhez hozza otmillio latogatot a sajat nem tul jol nevelt kutyaikkal, es kesz a kaosz, plusz ugye Bubuka aki setalni (avagy inkabb rohanni) akar, de persze elfarad, viszont babakocsozni az nem meno mar, igy vagy kezben, vagy apa nyakaban log. A hatizsakban is csak ugy marad meg, ha van, ami lefoglalja (mondjuk otpercenkent egy uj, szebb level).
De mindez nem lett volna semmi extra, csakhogy a to mellett megcsipett egy darazs a karomon, na es ez mar durvan eleg volt. Attol feltem, az lesz, mint reg, hogy combvastagsagura duzzad majd a karom, panikszeruen melenultunk hat, de szerencsere megusztam most egy helyi jo husz centis atmeroju duzzadassal. Mondjuk fajni fajt mint a  budos rosseb, de nagyobb baj nem lett. Meg az a szerencse, hogy engem csipett meg, es nem Bubukat.

Ma aztan delelott nagyon lazara vettuk, itthon voltunk, pihetunk, csinaltam egybe fasirtot meg spenotot, azt ettuk joizuen. Amig Bubuka kiprobalta az uj agyat delutani szunyara (nagyon cuki, holnap rakok fel kepet), addig mi egy utolsot furdoztunk meg iden a medenceben.

Utana viszont, ahogy Bubu felkelt, elmentunk egy helyi teheneszetbe, ahonnan lehet tejet is hazhoz rendelni. Mar ezer eve keszulunk feliratkozni, de elobb el akartunk menni megnezni a sajat szemunkkel, hogy valoban boldogak-e a tehenek. :) Ez az a hely: http://www.southmountaincreamery.com/home.php
Nagyon videki hely, tenyleg, az ember kukorica tablakon meg erdon-mezon hajt keresztul, mig eljut oda.
Vszont megeri, mert olyan finom fagyit is arulnak, hogy mindannyian megnyaltuk utana a tiz ujjunkat. Na jo, arulnak meg tejet, kenyeret meg sajtot is, de ahogy elneztem, mindenki a fagyiert ment ma. :-D Errol nincs kep, mert en is azzal voltam elfoglalva, hogy mielobb eltuntessem. Bubu segitett.
Epp jokor mentunk, most volt a boci etetes, amibe mindenki besegithetett. Ma esett le nekem, mit is jelent az "ehes borja nagyobat dof rajta" resz a Csaladi korben. :))
Lattunk meg nyuszit, csirket, kakast (utobbiakat egy brutal nagy kombajn arnyekaban). De azt hiszem, a fiuk koreben a homokozo es a megmaszhato antik traktor aratta a legnagyobb sikert.

Ezutan meg tettunk egy gyors latogatast a Gathland parkban, ami a teheneszethez nagyon kozel van, es az Appalachian trail is atszeli. Ezen meg is tettunk kb. ossz-vissz husz metert, de azt vagy fel ora alatt. Bubuka lelkesedese a hullo levelek irant ugyanis akkora, hogy Minden. Egyes. Lehullott. Peldanyt. meg kellett vizsgalni, de alaposan am! Nem csak ugy ukk-mukk-fukk, felveszem es eldobom. Nem. A-la-po-san!
:-))) En nem tudom, mi lesz ebbol a gyerekbol, de kapkodni, azt nem szokott, sot, szerintem nem is tud.