Bubber ha igaz, kicsit jobban van; az ejszakat mostmar ataludta, egyszer kohogott szegeny. Nappal tovabbra is az orrszivo porszivo menti meg a helyzetet, de ugy alapjaban veve nincs rossz kedve, eszik,jatszik, csak talan kicsit turelmetlenebb. (De ki nem az, mikor nincs jol?)
Hetfon, ha jobban lesz, megprobaljuk ismet a bolcsodet; ha nem, akkor irany az orvos, mert a rezidens dokik szerint (momentan ez rajtam es Bubun kivul mindenki) ez mar tul regota megy, hogy virus legyen, igy lehet hogy antibiotikumot kell majd feliratni - Bubber eleteben eloszor, ami azert nagy dolog!
Minden esetre dilemmazunk, hogy mi legyen a teendo, ha ez igy megy tovabb; eddig ugye a statisztika ket latogatas a bolcsibe, es 5 nap betegseg. Namost a bolcsi tobb,mint felet akkor is fizetni kell, ha nem megy a gyerek. Szoval a kovetkezo lehetosegek vannak:
1., Bubb csak akkor megy bolcsibe, ha egeszseges; de akkor ki lesz vele itthon az ido legnagyobb reszeben? nekem oszesen van 4 het szabadsagom, utana fizetes nelkulire kellene eljonni (mi ebben az uzlet?!)
2., Gyerok, hacsak nem lazas, megy; akkor is, ha folyik az orra, es szemmel lathatolag punnyadt; igy is sokat fog hianyozni, de talan nem annyit?
3., Hagyjuk a csudaba a bolcsodet, dobjuk be a torolkozot, es valaki legyen vele itthon; vagy:
a) en, vagy
b) nagyszulok.
A harmadik lehetoseg elonye,hogy meg egy darabig nohet Bubb mielott ujra bekerul kozossegbe es az ezzel jaro betegseg-zuhatagba. Legalabb ha nagyobb lenne,el tudnam neki magyarazni, hogy mi van, miert van ilyen zafatul? Hatranya, hogy ugye megint felmerul az egesz dolgozzak-e vagy se tema, ha pedig nagyszuloket hivunk, megint nem leszunk csak mi. Es tok jok a nagyszulok, de nem lenne rossz neha csak harman lenni se.
Vagy, azt is lehetne, hogy viszem Bubbert bolcsobe, de arra az esetre ha beteg, hivunk nagyszulot is?? Igaz ez se olcso megoldas, de legalabb nekem se kene annyi szabadsagot kivenni, es a szegeny gyereket se hurcolnak felbetegen a tobbi koze.
Aaaaaa, nem tudom!!!
Tegnap elhoztuk Colby-t a menhelyrol; joooooo hosszu utat tettunk meg, oda-vissza kb. 650km-t, eddig ez a rekord; ilyen messze meg kutyaert nem mentunk. De ugy nez ki, nem veszett karba az erofeszites, mert amugy szegenynek nem lett volna eselye gazdat talalni, igy meg rogton tegnap talaltunk egy jelentkezot. Nagyon edi joszag, picike, ugy 45 font ha van, vidam, nem fel senkitol, mindenkivel baratsagos. Kalmant bolcsen beken hagyta, nagyszuloket a mancsa kore tekerte a mosolygos arcaval. Jon oda, puszit ad, simogattatja magat. Ejjel a ketreceben hangjat se lehetett hallani, boldogan aludt. Reggel volt egy kis balasete a konyhaban, amibol kiderult, hogy goze sincs ilyen varosi huncutsagokrol, mint szobatisztasag, de majd beletanul.
Jon majd fenykep is, bar nem lesz konnyu, iszonyat gyors es mozgekony az ebugatta. Raadasul ha leguggol az ember, rogton jon es osztja a puszikat. :-)
Sunday, February 28, 2010
gyorsjelentes, dilemmazas
Posted by Andrea at 9:12 AM 3 comments
Wednesday, February 24, 2010
Bubu beteg
Szegeny vagy megfazott, vagy a szulinapi bulin, vagy a napkoziben kapott el valamit; minden esetre nagyon folyik az orra, alig kap levegot. Parasitjuk a szobajat, szivjuk az orrat, kapott fajdalomcsillapitot, megemeltuk a matraca veget, de minden hiaba, nem tud szegeny aludni, es keservesen sir. :-((
Posted by Andrea at 9:27 PM 2 comments
Tuesday, February 23, 2010
Apam meghalt
A ma este egeszen szokasosan kezdott; rogton ot utan el akartam jonni a munkahelyemrol, hogy meg elkapjam Bubber furdeset; de a fonok beszedes kedveben volt, mar negyed hat volt mire elindultam. Elotte beszeltuk Dannel, hogy latta a Shutter Island-et, es hogy mennyire tetszett neki. A kocsiban ulve a telefonomon megneztem, mikor kezdodik a kozeli moziban,es leszerveztem Erzsivel es Andrassal, hogy menjuk, nezzuk meg. Kozben eszembe jutott, hogy ma jon Sanyi uj gazdaja alairni az orokbefogadasi papirokat; vele is beszeltem, hogy hanyra jojjon,hogy meg elerjuka mozit. Hazajottem, vacsoraztam, kozben megjott Erzsi es Andras is. Mire ettunk, jott az uj gazdi; papirok alairva, gratula, es elment. Epp meg akartam mutatni Erzsieknek a film bemutatojat, mikor csorog a telefonom, es azt irta ki, apam keres; akkor volt Nemetorszagban ejjel egy. Sejtettem, hogy mar nem apam az.
Ellen volt, mondta, hogy Andrea, deine Vater ist gestorben.
Erdekes, egesz sokat beszeltunk,vagyis o beszelt,es teljesen jol megertettem amit mond. Evek ota nem beszeltem nemetul. Azt mondta, mar alig tudott levegot venni, ki kellett hivni a mentot. Bevittek a korhazba, ahol meg aznap meghalt; valamivel ejfel utan.
Kerdeztem, egyedul van-e? Ellennek tudtommal nincs kozvetlen rokona, sem sok baratja (igazabol fogalmam sincs, van-e; egy nagynenjevel talalkoztam volt meg reg). Kerdeztem, hogy van? Azt mondta, nem tudja,meg leginkabb sehogy. Elmondta, hogy apam szeretett minket es hogy orult amikor beszelhetett velunk es hogy buszke volt rank.
Rettento feloldalas volt az egesz beszelgetes; sokmindent akartam volna mondani,de nem ment. Hulye nyelv-felejtes; erteni ertem, de beszelni mar nem tudok.
Letettuk a teefont, es mindenki dobbenten nezett ram; gondolom, vartak a nagy sokkot. De nem jott. Egy ici-pici konnycsepp sem. Andras megolelt, mondtak,hogy ne menjunk ma moziba, de nem akartam itthon ulni; az egesz mozizas onnan indut, hogy nagyon megvisel ez az egesz bolcsibe szoktatas, es el akartam valami masba merulni par orara. Elmentunk a kutyakkal setalni, mire visszajottunk, anyosom gyujtott gyertyat, adott puszit, reszvetet nyilvanitott, aposom is odajott, hogy nagyon sajnalja, es igyekszik kettojuk helyett is nagypapaja lenni Bubunak.
Na ekkor vegkepp menekulni akartam. Ugyhogy, bizarreria csucsa, de elmentunk moziba. Halas voltam, hogy van egy program, vannak ott masok is.
Utkozben probaltam magyarazatot kovetelni magamtol, hogy miert nincs bennem szinte semmi reakcio? Aronka utan mar nem sok minden tud lesokkolni, az igaz; na de megis, meghalt az APAM.
...semmi.
Vajon azert-e, mert nem lattam mar negy eve? Hihetetlen, de igy van. Vagy mert egesz eletemben egy arnyek volt? Fel eves sem voltam, mikor elment; nyolc, mikor eloszor lattam utana. Azota evente, ha talalkoztunk. Kozben neha level, neha telefon. Ugyanakkor,ha beszeltem vele, mindig ereztem, hogy van az enemnek egy resze, amit csak o ert meg. Mintha azt a szikrat egyenesen tole kaptam volna, annyira azonosak vagyunk bizonyos szempotbol. Voltunk.
Nem tudom felfogni, hogy mar sose megyunk fel egyutt a Solyom-sziklara. Hogy az a haz vajon ott lesz-e egyaltalan, nelkule? Hogy milyen az a vilag, amiben o mar sehol sincs. Es hogy vajon milyen az, ahol o most van? Igen, van bennem megiscsak egy jo adag szomorusag. Meg a temetesere se tudok majd elmenni. (koszonom, Jackson, hogy januar eleje helyett februar vegen sincs meg a kezemben a H1 vizum).
Apam, mikor meg lattam, eros ember volt. Azota rengeteget gyengult; szinte halas vagyok, hogy emlekeimben mindig eros marad. Hallani is szornyu volt a hangjat mar par napja; mint egy aggastyane. Percek alatt kifulladt; semmi ereje nem volt. Szornyu hogy meghalt es nincs mar itt, de azt nem banom, hogy otthon elhette utolso napjait, es nem tartottak gepek fogva hetekig. Ot, a szabadsag, a levego, a erdo-mezo szerelmeset.
Aminek orulok, hogy van egy kisfiam, akit ha o nem is lathatott, csak kepekrol, de ugyanolyan Gyorgy-alla van, mint nekunk. Ha ranezek, mindig erzem majd, hogy egy darabka Benjamin velunk marad. Ennyi jut nekunk az orokkevalosagbol ezen a vilagon: tovabb elhetunk a gyermekeinkben.
Posted by Andrea at 11:58 PM 1 comments
Masodik nap
Ma reggel Andras nem ment futni Cilivel (ejnye, apu!!), igy miutan megreggeliztem, Bubbert szegenyt hamar feloltoztettem (siraaaas), es elmentunk egy rovidet setalni kutyastul. A napkoziben szerintem nem viszik ki oket, hacsak nincs kifejezetten szep ido. Szoval valoszinu ez lesz a rutin: anya hamarabb felkel (eeeek), elviszi a bandat setalni/futni, utana Bubunak ad majd tizorait, Bubber utana megy pihizni, addig anya tudol. Aztan ha felkelt, pelenkacsere es indulas bolcsibe. Szerencsere belefer az idobe, mivel ritka, hogy nekem hamar be kene ernem.
Szoval, hol tartottam? Ismet kb 10 fele ertunk be a bolcsibe; az ut odafele nem volt olyan jo, mint tegnap; unta magat, mert katyuzas miatt lezartak par savot, es belekerultunk a dugoba (mondjuk itt mikor nincs dugo?). Szoval, Bea otletere tamaszkodva odakeszitettem egy csomo random targyat, es mikor hatul a hangero elerte a kritikus szintet, odadobtam valamelyiket. Igy vegulis egesz elviselheto volt.
Mikor odaertunk, epp szaraztesztaban furodtek a kolkok. :-)) Bubber boldogan tomte azt is befele, nekem meg tiszta nosztalgikus erzesem volt: nalunk altalanosban talalta ki az egyik gyerek, hogy nincs jobb, mint a szadban ragacsossa valo, de kozepen ropogos teszta; hetekig volt a zsebemben akkor belole.
Mivel mar par perc mulva vigan dumalt a gyerekeknek, es tologatta az egyik kocsit, gondoltuk hatha az egyik ovoneni is atvehetne. Ha!!! Ahogy azt anya elkepzelte. Bubber ugy visitott azonnal, mint a faba szorult fereg. Az ovoneni kerdezte (o a kedvencem nagyon edi, Erikanak hivjak), hogy nincs-e valami kedvenc targya? Mondom dehogynem, a takaroja, mindjart hozom. Lerohantam erte, de hiaba, Bubut nem erdekelte a takaro, csak anya. Na, mondom, jo lesz...
Szoval uldogeltunk ott meg egy ideig, mig Mumm megnyugodott, aztan gondoltuk, megprobaljuk most a 15 perces verziot. En elmenekultem a kocsimba. Mikor visszajottem, Bubb epp nem sirt, de ahogy meglatott, persze csak en voltam jo megint, hiaba tartotta olben Erika. Azt mondtak sirt vagy ot percig, aztan megnyugodott, mikor adtak neki enni (ha-ha, igazi Molnar!). Meg maradtam vele megint a gyerekek kozt mig a meseolvasas tartott, aztan hazahoztam. A hazauton egesz jo volt, ugy kifarasztotta a dolog, hogy vegig aludt.
Otthon aztan megebedeltunk (Ica mama fenseges rantott csirkecombot csinalt), aztan letettem meg alukalni.
Huhh. Holnap masfel ora a cel.
Posted by Andrea at 2:06 PM 0 comments
Monday, February 22, 2010
Az elso nap
Huhh, nehez munka ez a konnyu zene! ...meg a bolcsibe szoktatas is. Ma szokasos idoben felkeltem, es amig Bubber a reggeli extra szunyat bevagta, gyorsan megreggeliztem, majd elokeszitettem a tatyojat a Nagy Napra (amibol persze a kajajan kivul vegul nem kellett semmi, de sebaj). Volt extra ruha, extra pelenka, jatek, takaro, mifene... Ott alltam haptakban, erre Bubb masfel orat aludt. :-D No mikor felkelt, atoltoztettuk, megkajalt, es indultunk is. Odafele nem volt semmi gond, a huszperces uton vegig elszorakoztatta magat egyedul. Ott is nagyon tetszett neki minden; mikor odaertunk, epp enekeltek a gyerkocok (illetve az ovoneni enekelt, a kolkok meg neztek ra, meg rank). Aztan be lettunk mutatva mindenkinek, nagyon edik a gyerkocok. Majdnem mindegyik jar mar, egy van, Peter, aki csak maszik. De mind nagyon baratsagos gyerek, tobben is odajottek, Bubu meg simogatta a hajukat, meg bele akart nyulni a szajukba (eskuszom fogorvos lesz belole ha igy folytatja). Nemsokra ra aztan a masik ovoneni behozott egy alacsony bazinagy talban kukoricapelyhet, es lett egybol hancur. Korulalltak, ettek, dobaltak, adtak egymasnak es az ovoneninek, sot nekunk is. :-)) Bubu meg sose evett ilyesmit, eloszor csak nezte az olembol, hogy mi ez? Aztan rajott, hogy eheto, es onnantol kezdve lelkesen tomte magaba. :-) Kiprobalta azt is, mi tortenik, ha egy cseszebe teszi a pelyhet, aztan kionti, na ezt is gyakoroltuk. Mikor vegul az osszes pehley a foldon kotott ki, es mar ugraltak is rajta, atment a banda a szomszed szobaba, mig az elsot kitakaritottak. Ott minden sarokba masfele jatekokat osztottak; volt osszerakos, lego, mindenfele auto es repulo, buborekok, gumihaz, amin es amiben maszkalni lehet, teglak valami konnyu anyagbol, szoval Bubb csak ugy falta (szo szerint) az uj elmenyeket. Ekkorra mar nagyon kellett nekem wc-re menni, gondoltam, lassuk, mi lesz. Hat az lett, hogy Bubb addig sirt, mig vissza nem jottem. Szoval meg szerencse, hogy idoben elkezdtuk ezt a szoktatast, mert messze vagyunk meg attol, hogy nyugodtan ott maradna az ovonenikkel.
Utana meg maradtunk vagy fel orat, majd eljottunk. Hazafele mar eleg faradt volt szegeny, el is kezdett sirni a kocsiban. Nehez igy megvigasztalni, hogy o hatul ul, raadasul hatrafele nezve, azt se latom, mi csinal, nemhogy segiteni tudnek rajta; nameg vezetes kozben muszaj elore nezni. Ki kell talaljak valami modszert, hogy valami jatekot elerjen es ne tudja ledobni.
Marha benak am ezek az autosulesek; foleg a biztonsagi ov. Nem tudom, miert nem tudjak a gyerekeket is olyanra csinalni, mint a felnotteket, hogy ha lassan huzod, engedjen, es csak akkor szoruljon ra, ha hirtelen mozdul (balesetben). Tok megertem, hogy utalja, mikor ilyen szorosan van fogva benne.
Delre ertunk haza, megebedelt, aztan ment alukalni.
Szerintem o viszonylag hamar jol fogja ott magat erezni, szemmel lathatolag tetszett neki a dolog, mikor hazaertunk "meselt" is sokaig, olyan edi! De nekem marha szar erzes. Mindegy, kibirjuk, adok ennek az egesznek 3 hetet, ha addig nem lesz jobb, akkor kitalalunk valami mas megoldast.
Posted by Andrea at 2:08 PM 5 comments
vasarnap
Kezdem a vegen: minden oke vegulis.
De voltak ketsegeim. Ugye van ez a Colby, akirol az elobb irtam; akit, ugy volt, John hoz majd ma,hiszen ugyis arra jar. O ajanlotta fel. Erre ma 3-kor felhiv, hogy nem talalja az osszesen 4 utcabol allo tanyan a menhelyet. OK,visszahivtam es elmondtam, hogy balra, megegyszer balra, es ott van. Eltelik egy ora, semmi. Hivom, ki van kapcsolva. 2 ora mulva ir a menhely vezetoje, hogy mi tortent, miert nem jott senki a kutyaert? Hivom Johnt, ki van kapcsolva meg mindig. Utana este hivtam Erzsit, igen, John hazajott. Tehat nem volt defektje, nem volt semmi, csak epp rovidzarlatot kapott az agya, vagy ugy dontott, nem veszodik ezzel? Miutan 2 sarokra volt?? Nem ertem, de minden esetre olyan duhos voltam ra, hogy ihaj. Nalam keves dologgal lehet ennyire elloni a pottyost, mint azzal, ha valaki megiger valamit, aztan nem tartja be; es azzal, ha allatot bant. Na most ezt a kettot neki egyszerre sikerult. Gratula. Jotett helyebe jot varj, John.
Nagyon agyaltam, hogy lehetne ezt jova tenni, vegulis az lesz, hogy jovo szombaton mi megyunk el erte,jon Andras is, legalabb egyutt latjuk. Es ha valamit jol meg akarsz csinalni, csinald magad. Ezt ma megtanultam.
No de nemcsak ez tortent ma,voltak nagyon jo dolgok is! Reggel azzal kezdtuk, hogy elmentunk jatek-nezobe. Nagymama akart venni Bubbernak szulinapjara egy labbal hajtos kismotort vagy valami hasonlot, igy testuletileg megjelentunk a ToysRus-ban; csak nagypapat kellett otthon hagyni, mert Bubber melle mar csak egy ember fer el hatul. Sikerult is egy jot talalni, igy elore tobb mint egy honappal mar megvan a szulinapi ajandek. :-)) Bubu nagyon elvezte a dolgot,tapogatta a jatekokat, felult egy Harley Davidsonra is (hogy ilyenkor miert nincs nalam gep??)
Ezen kivul kapott egy fa jatekot is (nem tudom leirni,milyen,majd rakok be kepet), meg ket labdat, meg egy hamot,amivel foghatjuk hatulrol mikozben jarni tanul. Utobbi nem tudom,eleg jo-e, meg nem probaltuk. Ezek utan elmentunk plazazni, es ossznepi cipovasarlasba fogtunk: eloszor Bubunak, aztan apanak, majd nagymamanak lett uj cipoje,es mind meg vannak elegedve a labbeli-vadaszat eredmenyevel. Bubu remekul eljatszott a boltokban, mig a felnottek valogattak, mi hol a tukorben csodaltuk magunkat, hol a zoknikat pakoltuk, hol setaltunk fel s ala, kez a kezben. :-)) El is telt az ido delig nagyon hamar. Na ekkorra mar ehes volt a banda, hazajottunk; Bubu is kidolt aludni. Delutan aztan hagytuk Bubut es nagymamat,hogy kiprobaljak az uj jatekokat,mig mi tobbiek elmentunk a Home Depoba letraert. Sikerult is venni mindjart kettot, egy kicsi fellepot a magasabb polcokhoz, meg egy nagyobbat, ha el kell erni a plafont. No de, hogy visszuk haza? Hat igy kerult a kosarba a gumipok, amivel aztan a letra felkapaszkodott a kocsi tetejere. Es ott is maradt az ut vegeig, hala a joegnek, pedig Nagypapa nagyon rosszaloan csovalta a fejet,mikor Andras felszerelte s cucot, de nem mert szolni. :-D Ujabban ugyanis sokszor kifogasolta hogy Andras mit es hogy csinal a haz korul, es parszor kozolte vele a fia, hogy mit csinaljon a tanacsaival. Legtobbszor egyebkent roppant bosszanto modon igaza is van az oregnek, ami szinten nem segit a helyzeten. ;-)
Az esti furdest, vacsorat kisse bearnyekolta, hogy akkor tudtam meg, mit (nem) csinalt John, de aztan mire vegigneztuk a Farkasokkal tancolot, minden letisztazodott. Egyebkent csodak csodajara ezen a 3 oras filmen bezzeg nem aludt el a nagypapa! Mikor ezt a megfigyelest kozltuk vele, azt valaszolta, hogy lam, ha JO a film, akkor o se alszik, tehat vegyuk a horkolast ezentul kritikanak. :-o Vagy :-))) Nem semmi. :-))
Holnap megyunk eloszor Bubberral bolcsodebe, meg csak latogatni. Reggel viszem es egy ora mulva hozom is, csak beugrunk korulnezni, ismerkedni. Tessek szurkolni!
Posted by Andrea at 12:17 AM 1 comments
Saturday, February 20, 2010
Az elso szulinapi zsur
Ma az egyik kolleganom kisfianak, Douglas-nak (vagy baratainak: Dougy) szulinapi zsurjan voltunk; jooo sok gyerek, zsivaj, rengeteg jatek, es Mummer remekul viselte, sot, elvezte a zsongast! Vegre felvettuk a "szep ruhankat" is, amit vasarnaora tartogattunk, de eddig a rohanasban mindig ottfelejtodott.
Rengeteg kep van itt:
![]() |
| Doug-szulinap-02-20-2010 |
Sok-sok jatekot kiprobaltunk, hat, halljatok,eddig azt hittem bubbernek sok jateka van; ra kellett jonnom,hogy dehogy. :-o
Mire hazajottunk, elaludt persze, de meg itthon is rahuzott egy extra felorat, ami alatt mi is megebedeltunk. Ica mama csinalt nekem toltott combot (tegnap ferj elfelejtett kenyeret hozni a toltelekhez, igy a Red Lobsterben vacsoraztunk, ahh, rossz nekunk! :-)). Szoval a csirke mara tolodott, de meg csusztatott palacsinta is lett hozza, hat szenzacios volt, es nagyon jol is esett. Andras es nagypapa ki is doltek ebed utan, mi tartjuk itt a frontot a nagymamaval. :)
Posted by Andrea at 4:23 PM 0 comments
Friday, February 19, 2010
Boldog (szuli)nap
Vannak napok, mikor kulonosen ra kell jojjon az ember, micsoda szerencses csillagzat alatt szuletett. Reggel felprobaltuk Bubberre a napszemuveget setakor, ha mar ugyis utalja a szemebe suto napot; ilyen cool kolkom van:
Hat en ezek utan nem is kivantam semmit, talan egy megmentheto kutyan kivul; erre kinyitom az e-mailjeimet, es mit latok?? Colby megiscsak gazdara var! Mar tegnap meglattam, hogy szegeny ott van egy sintertelepen jooo messze innin; mondtam is Johnnak, hogy szegeny allat, de kar hogy nincs kozelebb. Na annak se kellett ketszer mondani, aszongya, hat o ugyis arra jar, megy bulizni a volt egyetemere, es utba esik! Szo szot kovetett, megbeszeltem a mento egyesulet koordinatoraval. De mikor a telepvezetonek irtam, azt mondta, van amr ra jelentkezo. No de nekem ma szulinapom van, es ezzel egyutt makom is. :-) Jott ma az e-mail, hogy az illeto megse vitte el, kell nekunk? Mondom, nana, hogy kell. Szoval vasarnap megy erte John es hoza, ha igaz. Na meg, ha kijon mas kutyakkal es macskakkal. Amugy 8 honapos fiu kutty; es alig varom. :-)Hmmmm, na asszem nemsoka elindulok, legyen idom meg Bubulni; vacsorara anyosom toltott csirkecombot sut. Az elet szep.
Posted by Andrea at 3:47 PM 3 comments
Thursday, February 18, 2010
egyik nap a masik utan
...igy telik el az elet. Neha ramjon, mennyire gyorsan telnek a napok, hetek, honapok. Holnap leszek 32, ez is lehetne az apropoja az ilyesmi gondolatoknak, de nem; igazabol maskor is eszembe jutott. Hetfo, kedd,szerda, csutortok, majdnem het vege, pentek, hurra, na ilyenkor derul ki hogy szombat.vasarnap is loholas, intezes, vasarlas, templom, persze kirandulunk, na, megint hetfo,...
Azert a mai nap nagyon jol telt ettol fuggetlenul; reggel kipihenten ebredtem (koszi, Bubu, hogy ilyen jol atalszod az ejszakat!), Bubulhattam kicsit, setaltunk kint is, bent is, aztan bementem dolgozni ugy delre, ebed, dolog, (fonok beteg, telefonon munkalkodtunk), haza, hat Andras azzal vart, hogy menjuk ajandekot venni nekem holnaora. :-o Na, mondom, es a meglepi? De elmentunk, valasztottunk egy orat. Nem volt konnyu, sokra allergias vagyok, ami raadasul jo sokara derul ki, mikor mar megszeretem az orat. A mostanival is ez volt, tok jo kis cucc, de hiaba; kiutottem tole. Na vegul sikerult egyet valasztani, holnap fel is veszem. Dan ora, ilyen ni: http://www.skagen.com/item/589SSXB.fx
Alig varom, hogy felvehessem. :) Acelbol van az oraszij, na, ez is tetszett, es nemcsak a hipoallergen tulajdonsagai miatt, hanem mert -szerenyen, hehe- ugy erzem, illik hozzam. Az meg, hogy Daniabol jott, kulon jo, mert az mar majdnem Svedorszag. Majdnem. :-)
Ma vegre letoltottem egy rakas kepet is a gepemrol; csomo bubulas, alma es mandarin eves, fiok pakolas, na meg egy valentin-napi rozsacsokor; sot, egy felelmetes jegcsap is megjelenik...
![]() |
| Bubu-feb18-2010-mandarin |
Posted by Andrea at 10:25 PM 1 comments




