Apam meghalt

A ma este egeszen szokasosan kezdott; rogton ot utan el akartam jonni a munkahelyemrol, hogy meg elkapjam Bubber furdeset; de a fonok beszedes kedveben volt, mar negyed hat volt mire elindultam. Elotte beszeltuk Dannel, hogy latta a Shutter Island-et, es hogy mennyire tetszett neki. A kocsiban ulve a telefonomon megneztem, mikor kezdodik a kozeli moziban,es leszerveztem Erzsivel es Andrassal, hogy menjuk, nezzuk meg. Kozben eszembe jutott, hogy ma jon Sanyi uj gazdaja alairni az orokbefogadasi papirokat; vele is beszeltem, hogy hanyra jojjon,hogy meg elerjuka mozit. Hazajottem, vacsoraztam, kozben megjott Erzsi es Andras is. Mire ettunk, jott az uj gazdi; papirok alairva, gratula, es elment. Epp meg akartam mutatni Erzsieknek a film bemutatojat, mikor csorog a telefonom, es azt irta ki, apam keres; akkor volt Nemetorszagban ejjel egy. Sejtettem, hogy mar nem apam az.

Ellen volt, mondta, hogy Andrea, deine Vater ist gestorben.

Erdekes, egesz sokat beszeltunk,vagyis o beszelt,es teljesen jol megertettem amit mond. Evek ota nem beszeltem nemetul. Azt mondta, mar alig tudott levegot venni, ki kellett hivni a mentot. Bevittek a korhazba, ahol meg aznap meghalt; valamivel ejfel utan.
Kerdeztem, egyedul van-e? Ellennek tudtommal nincs kozvetlen rokona, sem sok baratja (igazabol fogalmam sincs, van-e; egy nagynenjevel talalkoztam volt meg reg). Kerdeztem, hogy van? Azt mondta, nem tudja,meg leginkabb sehogy. Elmondta, hogy apam szeretett minket es hogy orult amikor beszelhetett velunk es hogy buszke volt rank.
Rettento feloldalas volt az egesz beszelgetes; sokmindent akartam volna mondani,de nem ment. Hulye nyelv-felejtes; erteni ertem, de beszelni mar nem tudok.

Letettuk a teefont, es mindenki dobbenten nezett ram; gondolom, vartak a nagy sokkot. De nem jott. Egy ici-pici konnycsepp sem.  Andras megolelt, mondtak,hogy ne menjunk ma moziba, de nem akartam itthon ulni; az egesz mozizas onnan indut, hogy nagyon megvisel ez az egesz bolcsibe szoktatas, es el akartam valami masba merulni par orara. Elmentunk a kutyakkal setalni, mire visszajottunk, anyosom gyujtott gyertyat, adott puszit, reszvetet nyilvanitott, aposom is odajott, hogy nagyon sajnalja, es igyekszik kettojuk helyett is nagypapaja lenni Bubunak.

Na ekkor vegkepp menekulni akartam.  Ugyhogy, bizarreria csucsa, de elmentunk moziba. Halas voltam, hogy van egy program, vannak ott masok is.

Utkozben probaltam magyarazatot kovetelni magamtol, hogy miert nincs bennem szinte semmi reakcio? Aronka utan mar nem sok minden tud lesokkolni, az igaz; na de megis, meghalt az APAM.

...semmi.

Vajon azert-e, mert nem lattam mar negy eve? Hihetetlen, de igy van. Vagy mert egesz eletemben egy arnyek volt? Fel eves sem voltam, mikor elment; nyolc, mikor eloszor lattam utana. Azota evente, ha talalkoztunk. Kozben neha level, neha telefon. Ugyanakkor,ha beszeltem vele, mindig ereztem,  hogy van az enemnek egy resze, amit csak o ert meg. Mintha azt a szikrat egyenesen tole kaptam volna, annyira azonosak vagyunk bizonyos szempotbol. Voltunk.

Nem tudom felfogni, hogy mar sose megyunk fel egyutt a Solyom-sziklara. Hogy az a haz vajon ott lesz-e egyaltalan, nelkule? Hogy milyen az a vilag, amiben o mar sehol sincs. Es hogy vajon milyen az, ahol o most van? Igen, van bennem megiscsak egy jo adag szomorusag. Meg a temetesere se tudok majd elmenni. (koszonom, Jackson, hogy januar eleje helyett februar vegen sincs meg a kezemben a H1 vizum).

Apam, mikor meg lattam, eros ember volt. Azota rengeteget gyengult; szinte halas vagyok, hogy emlekeimben mindig eros marad. Hallani is szornyu volt a hangjat mar par napja; mint egy aggastyane. Percek alatt kifulladt; semmi ereje nem volt. Szornyu hogy meghalt es nincs mar itt, de azt nem banom, hogy otthon elhette utolso napjait, es nem tartottak gepek fogva hetekig. Ot, a szabadsag, a levego, a erdo-mezo szerelmeset.

Aminek orulok, hogy van egy kisfiam, akit ha o nem is lathatott, csak kepekrol, de ugyanolyan Gyorgy-alla van, mint nekunk. Ha ranezek, mindig erzem majd, hogy egy darabka Benjamin velunk marad. Ennyi jut nekunk az orokkevalosagbol ezen a vilagon: tovabb elhetunk a gyermekeinkben.