Az elso nap

Huhh, nehez munka ez a konnyu zene! ...meg a bolcsibe szoktatas is. Ma szokasos idoben felkeltem, es amig Bubber a reggeli extra szunyat bevagta, gyorsan megreggeliztem, majd elokeszitettem a tatyojat a Nagy Napra (amibol persze a kajajan kivul vegul nem kellett semmi, de sebaj). Volt extra ruha, extra pelenka, jatek, takaro, mifene... Ott alltam haptakban, erre Bubb masfel orat aludt. :-D No mikor felkelt, atoltoztettuk, megkajalt, es indultunk is. Odafele nem volt semmi gond, a huszperces uton vegig elszorakoztatta magat egyedul. Ott is nagyon tetszett neki minden; mikor odaertunk, epp enekeltek a gyerkocok (illetve az ovoneni enekelt, a kolkok meg neztek ra, meg rank). Aztan be lettunk mutatva mindenkinek, nagyon edik a gyerkocok. Majdnem mindegyik jar mar, egy van, Peter, aki csak maszik. De mind nagyon baratsagos gyerek, tobben is odajottek, Bubu meg simogatta a hajukat, meg bele akart nyulni a szajukba (eskuszom fogorvos lesz belole ha igy folytatja). Nemsokra ra aztan a masik ovoneni behozott egy alacsony bazinagy talban kukoricapelyhet, es lett egybol hancur. Korulalltak, ettek, dobaltak, adtak egymasnak es az ovoneninek, sot nekunk is. :-)) Bubu meg sose evett ilyesmit, eloszor csak nezte az olembol, hogy mi ez? Aztan rajott, hogy eheto, es onnantol kezdve lelkesen tomte magaba. :-) Kiprobalta azt is, mi tortenik, ha egy cseszebe teszi a pelyhet, aztan kionti, na ezt is gyakoroltuk. Mikor vegul az osszes pehley a foldon kotott ki, es mar ugraltak is rajta, atment a banda a szomszed szobaba, mig az elsot kitakaritottak. Ott minden sarokba masfele jatekokat osztottak; volt osszerakos, lego, mindenfele auto es repulo, buborekok, gumihaz, amin es amiben maszkalni lehet, teglak valami konnyu anyagbol, szoval Bubb csak ugy falta (szo szerint) az uj elmenyeket. Ekkorra mar nagyon kellett nekem wc-re menni, gondoltam, lassuk, mi lesz. Hat az lett, hogy Bubb addig sirt, mig vissza nem jottem. Szoval meg szerencse, hogy idoben elkezdtuk ezt a szoktatast, mert messze vagyunk meg attol, hogy nyugodtan ott maradna az ovonenikkel.
Utana meg maradtunk vagy fel orat, majd eljottunk. Hazafele mar eleg faradt volt szegeny, el is kezdett sirni a kocsiban. Nehez igy megvigasztalni, hogy o hatul ul, raadasul hatrafele nezve, azt se latom, mi csinal, nemhogy segiteni tudnek rajta; nameg vezetes kozben muszaj elore nezni. Ki kell talaljak valami modszert, hogy valami jatekot elerjen es ne tudja ledobni.
Marha benak am ezek az autosulesek; foleg a biztonsagi ov. Nem tudom, miert nem tudjak a gyerekeket is olyanra csinalni, mint a felnotteket, hogy ha lassan huzod, engedjen, es csak akkor szoruljon ra, ha hirtelen mozdul (balesetben). Tok megertem, hogy utalja, mikor ilyen szorosan van fogva benne.
Delre ertunk haza, megebedelt, aztan ment alukalni.
Szerintem o viszonylag hamar jol fogja ott magat erezni, szemmel lathatolag tetszett neki a dolog, mikor hazaertunk "meselt" is sokaig, olyan edi! De nekem marha szar erzes. Mindegy, kibirjuk, adok ennek az egesznek 3 hetet, ha addig nem lesz jobb, akkor kitalalunk valami mas megoldast.