Ujra itthon

Hazautunk kisse hosszabb lett, mint terveztuk; ugy volt, hogy egyszer Konarol indulunk, aztan Honoluluban es Dallasban szallunk at, mindketszer olyan 2 oras varakozas utan. Aztan rogton Honoluluban megszivtuk, kiderult, hogy a gep mar Chicagoba se ert oda idoben, mert kenyszerleszallast kellett vegrehajtania Los Angelesben. Na, mondanom se kell, ez rogton felidegelt mindenkit. Es ugye mit lehet tenni, ha az ember zilalt idegekkel kell meg 5 orat szivjon a tranzitban? Hat be lehet ulni a barba. Csakhogy ott meg olyan horribilis arakon mentek a piak, hogy 2 sor utan feladtuk azt is. Nyolc dollar egy korso Budweiserert, ...na ne. Az ember ezt mar akkoris meggondolja, ha arra szamit, hogy ez az utolso sore az eletben. :-D Igyhat ott nyuszultunk a Starbucks elhagyatott szekein, es annak az eselyeit latolgattuk szottyadt, tizedszer kiuritett kavespoharaink mellett, hogy a gep belezuhanjon a Csendes-oceanba; felteve, hogy idaig egyaltalan eljut. En arra szavaztam, hogy akkor biztos OK ha ideer, Andras azon filozofalt, hogy mi van, ha csak egy ragtapasz tartja idaig, ami aztan pont feluton szakad le. Valamint hogy vajon a stewardessek altal buzgon bemutatott manoverek az oxigenmaszkkal es mento-mellennyel hany szazalekban jutnanak eszunkbe, ha "hirtelen csokkenne a kabinnyomas". Vegul arra a kovetkeztetesre jutottunk, hogy a rosseb ott eszi, ugyse tehetunk semmit, ha le kell zuhanni, hat le kell, de legalabb egyutt vagyunk; valamint, hogy erre keszulven egy Burger King Whopper is megbocsathato kihagasnak szamit. Ugyhogy vegul mire a gep este kilenckor elindult, nekunk mar semmi energiank nem maradt masra, mint kipurcanni az uleseinken es aludni Texasig.
Ott felalomban atszalltunk a DC fele tarto gepre, es egy viszonylag esemenytelen utazas utan (nyolcadikosok osztalykirandultak velunk a gepen, 30 fo versenyzett visitasbol, hanytak, rohogtek rajta, egy csecsemo sirt, a padszomszedunk nem hisz a zsebkendoben, inkabb 2 oran at hangosan szipog es harakol), ...MEGERKEZTUNK!

Bubu epp delutani almat aludta, igy Nyuszinak atadtuk a gyongysort amit anyak napjara es nevnapjara szantunk, bezabaltuk a jo kis hazi rakottkrumplit, es epp kidoltunk volna, mikor Bubb felebredt. Olyan egy kincs ez a gyerek, ugy orult nekunk! Ossze-vissza olelgettuk-pusziltuk, jo ujra itthon lenni.