Szelsosegek

A mai napot a Mauna Keara szantuk. felfele menet ettunk egy jot Waimean, a Hawaiian style cafe-ban, ahova a Big Island Revealed utikonyv ajanlasa utan mentunk. Nem csaldotunk, igazi helyi kesdobalo, massziv, jo kajaval, kedves tetkos pincercsajjal, ahogy kell. Ja es lengoajto, az alap.
A Parker Ranch-re nem neztunk be, csak a bejaratig jutottunk, mert siettunk a vulkanra.
A taj vegig eleg kopar felfele menet, es minel fennebb megy az ember, annal inkabb. Durva 17 fokos emelkedo visz fel; ennek ellenere lattunk ket sportembert is, akik biciklivel tekertek, es mig ott jartunk, fel is jutottak, hat bakker, nem tudom hogy csinaljak!
Kozben megalltunk egyszer, es a hegyen lattunk egy szep piros bokrot, amirol kozelebbi vizsgalat kideritette, hogy nem mas, mint egy jo oreg muskatli!
Mikor felertunk a turista kozponthoz, ami 2804 meter magasan van a tengerszint felett, mi megalltunk, de akinek terepjaroja es jo tudeje van, az mehet meg fel a sziklas folduton a csucsig, az 4200m. MI ott kineztunk egy kis helyi csucsot, azt megmasztuk, megallapitottuk, hogy nekunk ez boven sok volt, es temerdek foto keszitese utan lejottunk.
A kovetkezo allomas Hilo volt, de addig el is kellett jutni; az odavezeto utat epp felujitjak, igy olyan volt, mint egy mese kezdete: hol volt, hol nem volt. Kesz csoda hogy baj nelkul odajutottunk. En ott szivesen korulneztem volna, de addigra Andras mar sietett, hogy a szigetet korbejarva odaerjunk a "legjobb homokos partra", ami Mauna Kea Beach nevre hallgatott. Az uton megallapitottuk azert, hogy a sziget Hilo fele eso resze sokkal zoldebb, mint a Kona resz. Vegul az egesz napos maszast es vezetest a parton pinhentuk ki, ami tenyleg szep volt, es vegre valoban puha homokos, ahogy kell. Palmafakkal, mindennel, sot, naplementevel a vegen. :-)