Hat ezt nehez lesz bepotolni, millio kep, millio elmeny... Es sehol egy internet! Itt-ott egy fel percre felbukkant egy kis jel, akkor gyorsan irtam par uzenetet, hogy lehessen tudni, hogy elunk, de oszinten: szuper volt net-mentesen elni 3 napig. Ugyanakkor jo vissza is jonni a civilizacioba, bar legszivesebben veletlen ott felejtettuk volna magunkat.
Most mar Salt Lake Cityben vagyunk, ma valami orult kilometerszamot hagytunk megint magunk mogott, es meg egy kicsi Grand Teton park is belefert, bar alig egy oracska, de megerte. Hat na. Nehez ezt szavakba onteni, nekem ezek a hegyek a foldi menyorszagot jelentik. Annak ellenere, teszem hozza, hogy millio ember volt, foleg a hiresebb latvanyossagoknal, de komolyan, mintha szombaton menne az ember a costcoba, se parkolohely, se latni nem lehet semmit, szoval neha azert sok volt. Igaz volt nehany negylabu is, vigasztalasul; lattunk medvet, ozet, szarvast, bolenyt, fel se lehet sorolni, mi mindent. Na meg gejzirt, dogivel, mindenfele fovo, forro katlant, hoforrast, bugyorgo kenkoves pokol-bejaratot, sarkany-barlangot, es persze kirandultunk is. Nekem az volt a legjobb elmeny, pedig 2600 meter az nem gyenge. A fiuk nagyot nottek tavaly ota, zokszo nelkul masztak meg, le is, fel is, pedig sziklas, meredek hegy volt, es ugy fujt a szel, hogy hihetetlen, epp hogy le nem fujt minket onnan. Hat na. Ugyse tudom leirni, milyen, nezzetek meg. Maga a park valoban olyan szep, sot szebb, mint a kepeken; ha nem ugy tunik, az az en benasagom ami a fenykepezest illeti. :)
Tehat... elso nap.
Na akkor gyorsan egy kis Yellowstone meg aznap. Mert ki elegszik meg 400 merfolddel egy nap?? nem mi, az biztos...
Harmadik nap...
Ennyi latszott a hires-neves szivarvany forrasbol, amiert tomegek nyomultak. Szinte semmi. namarmost ezt a Grand Prismatic Springet igy szoktak hirdetni, hogy igy nez ki:
Errefel valojaban ennyi latszik belole. Hmm. Hat na, ez csalodas volt.
Hihetetlen kilatas minden oldalra. Korlat sehol. Szel suvit.
Ho egy csomo helyen; fene se gondolta, hogy egy kozepes hegyen is meg ilyen savban megmarad.
Nem adjuk fel, de nem am. mindjart a tetejen vagyunk.
Viszi oket el a szel, ezek meg rohognek.
Ez volt az, a Bunsen Peak, osszesen 2.1 merfold oda, ugyanannyi vissza. 6.7 km tav, osszesen.
Ez pedig mar a Mamut hoforras; egyertelmu, miert, bazinagy, az egesz hegyet betolti, szep nagyon. Megse jartuk be igazan, ki voltunk nyuvadva.
Ez a kismadar a forro vizben eszik valamit tok nyugodtan, gondolom algat, vagy valamit, nem tudom.
Ujra boleny. Elkerulhetetlenek.
Szeltol hullamos a Yellowstone to.
A mait holnap teszem fel, ejfel, es holnap megint megyunk, kit utdja, hol allunk meg.
0 comments:
Post a Comment