Vegre megint Blackhill

Ujra eljutottunk regi kedvenc kirandulohelyunkre, es milyen jol tettuk. Nyilik a liliom a patakparton, lattunk Szentjanosbogarat, sot, most erik a fekete malna is. Annyit ettunk, amennyi belenk fert, mert vegig nonek a bokrok az osveny menten. Olyan finom volt, hogy meg egy kicsi hajtast hoztunk is magunkkal, hatha kigyokerezik, es el tudjuk ultetni a kertben.
Amugy nagyon fura ido volt, rettenetes nedves levegovel, de komolyan az ember kopoltyut novesztett szaz meteren belul. A fiuk megint jo felorat azzal szorakoztak, hogy kavicsokat dobaltak a toba. En nem tudom, miert ilyen vonzo ez, de bevallom nekem is van benne valami hipnotikus, pont mint a tuzben vagy a tenger hullamzasaban. Az ember ujra es ujra dob, aztan nezi a vizen a gyuruket.
Mivel Ciliek jottek hozzank ebedre, igy siettunk haza es mire minden kesz lett, jottek is. Volt fokhagymas flekken es uborkasalata, de csinaltam hozza egy jo krumplipuret is. A gyerkocok nagyot furodtek velunk egyutt. Aztan uzsonnara sutottem egy meggyes lepenyt is, szoval teljes volt az orom.
De most jol ki vagyok nyulva. Johet az agy!