Kutya teremtette

Ma reggel Sebaj Tobias ismet lelepett; egyszer ezt mar eljatszotta rogton elso nap, de azota semmi gond nem volt, azt hittuk, lelohadt benne a kulvilag iranti lelkesedes. Hat a csudat lohadt le. Epp befejeztuk a reggelit, Andras beengedi a kutyakat, mondom, hol a felszemu? No, rohanas, kerestuk mindenhol, korbejarta Andras kocsival es gyalog is a szokott utunkat, kutya sehol. Volt panik, hogy mi a fene legyen, de hiaba, menni kellett dolgozni. Persze mondanom se kell, hogy a cimes-telefonszamos nyakorv meg van mar neki rendelve, de meg nem jott meg, igy aztan sokat ert. Nosza, probaltuk hivni a megyei sintertelepet, hatha bevittek. Es micsoda mazli, hogy hivtuk, mert az egyik szomszedunk megfogta az ebugattat, es bejelentette a telepen, megadva a szamat, igy Andras felhivta es mondta nekik, hogy este felvesszuk a joszagot. Mire ne is hazahoztam Bubulint gabiektol, Andras is megjott a kutyaval. Azt mondja, a szomszedoknak is nagyon tetszett, hogy milyen jo fej, vidam, aranyos kutyuli; nekik is van egy labjuk, azzal jatszott egesz nap, raadasul azt az ebet ugye a medencebe is beengedik a gazdai (mi szoros szivuek bezzeg nem). Huhhh! Szoval minden jo ha a vege jo!