Minden egyszerre

Ma reggel Bubb szinten szorcsogott, igy kaptunk idopontot a gyerekorvoshoz negyed egyre. Szerencsere, mikor betelefonaltam a fonokomnek, hogy ezt elmondjam, hallotta a hangomon, hogy en is meg vagyok fazva, es elengedett egesz napra. (Orom az uromben, ahogy mondani szoktak). Delelott meg egesz jol is volt Bubu, el lehetett vele jatszani; aludt is egyet (kozben en kiprobaltam az uj kutyagumi felszedo keszuleket az udvaron). Delben gyorsan elrohantunk dokihoz; hat persze,hogy Bubu napok ota akkor nezett ki a legjobban, mikor az orvos latta. Meg vigyorgott is neki a kis hamis. Megnezte a fulet, torkat, meghallgatta a tudejet, hummogott egy sort, aztan mondta, hogy hat igen, igy van ez. Ha meg csutortokig is minden ejjel belazasodik, akkor hivjam vissza. Hozzatette, hogy az ilyen taknyossag, kohoges eltarthat 3 hetig is, ez mar csak igy van. Nnna, kiralysag. Jottunk haza egy hatbaveregetessel es jokivansagokkal a szatyrunkban, de legalabb anyosek abbahagytak a fulragast, hogy "ezt meg kell mutatni orvosnak!!" (mondom, a vicc az, hogy rajtam es Bubun kivul momentan mindenki az itt, de sebaj).
Delutan eleg nyugos volt mar szegeny, aztan otkor gyanus lett a forro homloka; megmertem, 38.8C, gyorsan adtam is neki Motrint (laz- es fajdalomcsillapitot). Amugy delutan mar ram lett teljesen hagyva a gyerek, mert anyosom "nem akarvan raragasztani a gyerekre a sajat megfazasat" (amit tole kapott), levonult a szobajaba. Mondom,OK. Egy szabadnap a maival kilove, remeljuk, kitart. Szerencsere Erzsi jott segiteni a lefekves elotti krizis-oraban, igy meg tudtam vacsorat csinalni, ugy, hogy Bubber se sirt kozben. Szenzacios, mennyire szereti Erszit: meg tolem is van, hogy atkerezkedik hozza. Furdesre mar sokat javult Artur kiraly kedve, pancsolt, gugyogott, szoval a lazcsillapito legalabb hat. Meg is vacsorazott es szepen elaludt. Aztan Andras hazajott, mi is vacsiztunk, majd en elvittem az ebeket setalni, most meg o ment el boltba tejert. Komolyan, mar most olyan, mintha magunkban lennenk, ami a feladatokat illeti, csak epp megsem vagyunk magunkban.  Hmphh.