Tegnap reggel az oviban szerveztek egy kis kezmuves foglalkozast a gyerkocoknek, ugyhogy atmentunk. Es milyen jol tettuk, Bubu remekul erezte magat! Jott Blanka is, segitett hol szep diszeket csinalni, hol meg Bogyora vigyazni hogy az kozben ne egye meg a hozzavalokat. Ez egyebkent nem kis kihivas volt, mert a rengeteg flitter, pom-pom, szalag es szines csomagolopapir mind-mind ellenallhatatlan vagyat ebresztettek Bogyevics Bogyoban hogy azokat azonnal a szajaba tomje. Most, hogy mar ugy fut, mint a nyul, marha nehez am lepest tartani vele. Orultem, hogy nem egyedul kellett egyszerre mindent csinalni, mert ez a ketto mostansag nagyon kulonbozo igenyekkel jon reggeltol estig. Ami Bubut szorakoztatja, az Bogyora veszelyes, mert vonzza, mint cukor a darazsakat. Aztan ha sikerul odanyomulni, rogton tonkreteszi a nagyteso szorakozasat: osszegyuri a papirrepulot, belemaszik a vizfestekbe, kitepi a kezunkbol a konyvet, ha hagyjuk, uvolt, ha nem.
Amit mindketten elveznek, az a labdazas, szabad levegon seta, de ez is kezd zeernyes lenni, miota Bogyo is a sajat laban jonne, mert neki egeszen sajatos elkepzelesei vannak am a setarol: arkon-bokron at, bele a susnyasba, uccuneki vesd el magad. Hatra se nez, es fittyet hany a kitaposott osvenyre, kovezett utra. Az a gyikoknak valo, o megy a sajat feje utan. Ha fognam a kezet hogy terelgessem, ideges lesz, tepi ki a mancsat, es ha nem hagyom, visit mint a faba szorult fereg. Izgalmas mindennapjaink vannak, na.
Nagyon orulok, hogy Blanka segit, mert az utobbi hetekben nagyon fel lett adva a lecke. Szoval a fiuknak most uj baratnojuk van, nekem meg a legjobbkor jott, hogy nem egyedul kell a kolkokkel menni mindenhova.
Ma Advent elso vasarnapja leven ugy volt, hogy megyunk a szokasos templomunkba, de persze mire indenki osszekeszult, mar nem volt ido csak arra, hogy a Bubu ovijanak a templomaba menjunk. Es milyen jo, hogy igy alakult, mert mindannyiunknak nagyon tetszett a hely. Gyonyoruen enekelt a korus, a lelkesz bacsi szivhezszolo uzenetet mondott, mindneki nagyon kedves volt igazan. En ugye a kisgyerekes szuloknek fenntartott szoba alapjan is dontok, es ez itt sokkal baratsagosabb kis helyseg, mint a regi templomunkban: konyvespolcokkal, hintaszekkel, jatekokkal van tele.. szoval na, ide jo lesz jonni. Raadasul osszefuutottam ott egy masik anyukaval, aki mint kiderult Magyarorszagon toltott vagy het honapot egyetemistakent, es nagyon szep emlekei vannak rola. A baratnojenek annyira tetszett, hogy ott is maradt es azota ott dolgozik Pesten. Mondtam nekik hogy a magyar nagykovetseg itt gyakran szervez mindenfele programokat, remelem eljonnek majd; jovo vasarnap meg biztosan talalkozunk az istentiszteleten. Bogyo is jol elvolt a szobaban, de kepzeljetek Bubu vegig szepen meghallgatta az egeszet a felnottekkel! Egy pisszenes nelkul, mint egy nagy! Remelem ez ezutan is igy lesz, es nem egyszeri csodarol volt szo. :-)
Mikor hazajottunk, mindenki farkas ehes volt, ugyhogy csak marhagyorsan osszetakoltam egy adventi koszorut (amit ugy mas evekben napokig szepitgettem), de na, lenyeg hogy volt mit meggyujtani az ebedhez. Bubunak annyira tetszett az ego gyertya, hogy ahanyszor latja, mindig keri hogy ujra gyujtsuk meg, es mindig jo hangosan mondja hogy Boldog Adventet! Keszulunk Jezuska szuletesnapjara! :-)) Kis pruntyi. Tenyleg a gyerekek arcan lehet csak latni ezt a szintiszta oromot.
Este elmentunk meg a Brookside Gardensbe is, most nyilt a szokasos Garden of Lights kiallitas: feldiszitik az egesz kertet kivilagitott mindenfelekkel. Meg mielott besotetedett, jot setaltunk a kertben a sracokkal. Bogyot ugyan nem lehetett most se az osvenyen tartani, de legalabb itt csak a to jelentett valamelyest kockazatot, de az meg altalaban ott marad, ahol van (szemben ugye az autokkal).
Most varjuk a nagyszuloket, remelem jol utaztak. Ennel mar csak azt remelem jobban, hogy nem rogton kapjak majd el azt a megfazastm amivel mi az utobbi hetekben kuzdottunk, es ami engem kiveve mindenkit ledontott mar a labarol. Na de legyunk optimistak, igaz?
