Megneztuk, lefenykepezkedtunk, volt kezpumpalas, jo volt. Delutan megint szulinapra megyunk, este meg moziba (jon Alexandra), ugyhogy most csak ilyen szukszavu bejegyzesek vannak. De jol vagyunk, nagyon is. Viragzunk, ahogy a Nagypapa mondana. :)
Teljesen ki vagyok nyulva, de nagyon-nagyon jo volt. Ugyhogy csak kepek.
Ma delelott Orzseekhez voltunk hivatalosak. Veluk meg a pre-gyerek idoszakbol ismerjuk egymast, kb ezer eve (na jo, csak nyolc), de nagyon reg nem taalkoztunk; talan Bubuka egy eves se volt? Naszoval most meghivtak a kislanyuk szulinapjara, es nagyon jol ereztuk magunkat. Remelem eztan gyakrabban ossze sikerul majd hozni a talalkat. A kislany, Hanna, igazi gondorhaju szepseg, es olyan energiaszinttel bir, hogy szedulet csak nezni is. Persze kinezte maganak Bubukat, aki szokasahoz hiven hagyta vegul magat meggyozni, de csak miutan a noci szivet-lelket kitette neki.
Ma szinte sehova nem mentunk, csak itthon punnyadtunk egesz nap. Bubu biciklizett, Andras rajzolt neki utvonalat, stop tablaval persze, aztan mikor Bubuka athajtott rajta, akkor o volt a rendorbacsi es ninozva ment utana mig meg nem allt. (Nem tudom ez mennyire volt jo elrettentes, mert Bubu ugy elvezte hgy direkt nem allt meg. :-o)
Bogyo igen jokedvuen nyomult, szedte le rolam a nyaklancot, uldogelt (par pillanatra), es foleg ugralt ezerrel. Ilyen napsutesben tenyleg nagyon kek a szeme.
bejegyzes, marmint, mert keso van, szovak tomondatok kovetkeznek.
Bogyo vertetsztje negativ lett, illetve inkonkluziv. Nagyon alacsony ossz-antitest szintje miatt nem lehet igazabol semmilyen allergiara diagnosztizalni, es mivel novoget, biopsziaval nem maceraljuk.
Ismet lemertek, most 7450g es 65cm, szoval nodogel a kicsi lelkem, probalkozik o ahogy tole telik. Hat Bubukahoz kepest igen aprod, na de ahogy Ann is mondta ma, ez kb semmit se jelent, majd kinovi magat ha akarja.
Egyeb hir meg vele, hogy szegeny szerdan elegge el volt anyatlanodva, mar hetfo este is mintha nyuglodott volna, de nem tudtuk a fule bantja-e (valami trutymo jott is belole), vagy a foga no, minden esetre mivel sehogy se akart jobban lenni, csak elvittem szerdan a rendes orvoshoz. Kapott antibiotikumot, es mara mar konkretan kutya baja se volt, szoval hurra. Ilyenkor orulok azert hogy normalis dokink van.
Ja a szerda az kb errol szolt, orvostol ki, orvoshoz be. Kezdtuk Bogyoval a gasztros dokinal reggel, aztan mentunk a szemorvoshoz mert nekem is ideje volt uj kontaktlencset iratni, aztan delutan megint vittem Bogyot a gyerkeorvoshoz a fulevel. Ugye mivel hoemelkedese volt, Gabihoz nem mehetett, igy szegeny velem jott mindenhova. Ott logott rajtam a szemorvosnal is, hat mit mondjak, marha nehez koncentralni, hogy most mi is az a bolha token pattanas betu ott a negyedik sorban balra, mikor egy csecsemo torka szakadtabol uvolt az ember fulebe. Vegul elaludt, es sajna kiderult, hogy az elmult evben nem kevesebb, mint egy egesz dioptriat romlott mindket szemem. Hat evvan.
Csutortokon se volt konnyu napunk, klasszikus "na most ugrok ki az ablakon" pillanatokkal, de aztan delutan fogtam oket es kimentunk a nagy jatszoterre, es ott minden szuper lett. Bubu miutan az osszes maszokat vegigrohangalta, odajott hozzank a fube, es szedett is egy akkora fuszalat kb mint o maga. Meg is jegyezte, hogy ebbol a patankabol (=palanta) lesz majd a buza, abbol meg a liszt es a pek majd EKKORAAA kenyeret fog belole sutni. Aszongya egyszercsak nekem, hogy menjunk el Erzsihez a toronyhazba, o ezt a patankat meg akarja neki mutatni. Mondom, jo, de Erzsi mar nem ott lakik, hanem Magyarorszagon. Akkor menjunk Magyarorszagra! Jaja, mondom jo lenne, de anya es apa ahhoz sok penzert kell jegyet vegyen es most epp nincs. De van! aszongya. Mondom igen, van, de nem annyi. Dedede! Na megbeszeltuk hogy apanak azert meg sokat kell dolgozni, hogy legyen penzunk es mehessunk Magyarorszagra.
Erre ma visszuk Gabihoz Bubut (Andras is ott volt, mert kesobb egyutt inteztunk dolgokat), es Bubu egyszercsak megszolal, hogy te apa! Menjel mar es dolgozzal, azert van neked munkad!! Hat hogy lesz igy penz? Na ezen akkorat rohogtunk...
Szoval a mai ugyintezes targya tobbek kozt az volt, hogy masfajta hitelre konvertaltuk az eddigi hazhitelt, igy jobb kamatot kaptunk. Aztan elmentunk a nagykovetsegre, es beadtuk az osszes papirt, igy ha minden jol megy, ropke 3 honap alatt anyakonyvezik majd a hazassagunkat. Ha az kesz, akor lehet a gyerekeknek is kerni magyar utlevelet.
Utana elmentunk egyet ebedelni, majd a gyerkocoket felvettuk Gabitol es irany Gary bacsiek bulija, ahol azt unnepeltek, hogy Dan mar feherkopenyes lett. Ez itt erdekes mod az orvosi elso eve utan jar, nem ertem teljesen miert nem rogton, vagy miert nem a befejezeskor, de mindegy, lenyeg hogy megunnepeltek es igy mi is lathattuk vegre a szep uj hazat. Hat mit mondjak, lenyugozo. De, hogy a Nagypapat megnyugtassam, szaunajuk meg nekik sincs. :-))
lattuk! Eredetileg mashonnan akartuk nezni, de egy kolleganom is ment a fiaval, es szerencsere mondta hogy arrafele dugo van, igy a repter fele mentunk; total elkesve, mert persze ma mindketto jo kesoig aludt.
Igy vegul a Dulles repter fele vezeto ut leallosavjarol neztuk egy csomo mas emberrel egyutt. Szeduletes volt, mindenki eljenzett, visitott, mint egy rock-koncerten, vadidegen emberek szoringattak egymas kezet es mondogattuk egymasnak hu de cool es na ilyet is csak egyszer lat az ember az eletben. Bubu eloszor marhara nem vagta hogy miert allunk meg a semmi kozepen, de mikor jott az urrepulo a jumbojet hatan, es egy vadaszgep kiseri, akkor o is teljes extazisba esett. :)) Bogyo ataludta az egeszet a kocsiban.
Eloszoris: koszonjuk a csomagot, Nyuszi-mama! Minden megerkezett, es mint lathato, Bubu mar meg is ette a szep szives mezeskalacsot. Nagyon tetszett minden. Cupp-cupp!
Kisse elhanyagoltuk az utobbi idoben a helikoptereket (na nem nagyon, de a tulipanokhoz kepest). Ma bepotoltuk az elmaradast: Alexandra es a batyja, Mate itt voltak, igy mig a nagyfiuk a kutyak helyet rendeztek (eltunt a korakas!!), addig mi a kicsikkel elmentunk a repulos muzeumba. Jott a szomszed kisfiu is, bar o igazabol a nagy itt nalunk a maga 11 evevel. :) Tok jo volt hogy vittuk, mint kiderult meg sose jart ott, es nagyon tetszett neki. Nekem meg az tetszett, hogy Bubut egesz vegig szorakoztatta, olyan vihoraszas jott a hatsoulesrol, hogy meg rajuk is kellett szolni neha. Aztan egyutt jartak be a muzeumot, sot a parkoloban a kocsihoz menet az o kezet fogta. :-) Egyutt mentek szimulatorozni is, mindketto nagy oromere. Nekem erdekes es meghato is, hogy a gyerekeknek mennyire nem szamit se a nyolc ev korkulonbseg, se a kozos nyelv hianya. Ugy eljatszottak, orom nezni. Maskor is viszem ezt a gyerkocot ezentul, ugy latom o is orult, es nekem is konnyebb igy.
Azt mar szinte be sem merem vallani, hogy igy ennyien egyutt siman itthagytuk a gondosan bepakolt pelenkastaskat. Meg jo hogy tartalek pelenka volt a kocsiban... de Gellertnek kaja nuku, cseregatya Bubunak nuku, szoval eleg gazosnak indult. Aztan ugy dontottunk, ott egye a fene, mi azert is jol fogjuk magunkat erezni. Bogyonak a mekiben vettem egy gyumolcsos joghurtot, es lam, tok szerette. (Na most aztan hallgathatom majd hogy 6 honapos gyereket hordok en is gyorskajaldaba, de szukseg torvenyt bont). Bubu ugyan a nagy izgalmak kozepette kicsit bepisilt, de hat ez van, pettyes gatyaban rohangalt utana... tuleltuk.
A sracok valasztottak is ajandekot maguknak, a szomszed srac egy lopakodot, Bubu meg egy repulos nyalokat...aztan miutan megette, meg kikonyorgott egy igazi (nem eheto) repulot. Igen, igen, ellen kellett volna allnom, de nem tettem. Olyan edik voltak.
Szuper volt; talaltam egy majdnem-legalis ingyenes parkolohelyet (veletlenul), a gyerekek vegig tok elveztek mind a ketten (!!) Igaz Bubu ismerve a helyet nagyon elorelatoan egyenesen a pillangokoz vezerelt, onnan meg az Amazonas kiallitasra (= ooooriasi halak!). De Bogyoval ezt egyaltalan nem bantuk, szuper volt.
Ezek utan Bubunak beigertem egy jatekboltos vizitet, ahol ugyan kapott egy (na jo, ketto) kis helikoptert, de azok teljesen el voltak felejtve mikor kiderult, mit is tud ez az orias buborekcsinalo. Mert ez aztan vitte a palmat. AKKORA buborekokat lehet ezzel csinalni, es raadasul o egyedul is tudta, hogy elkepeszto. Kerem, nemhogy penzen lehet boldogsagot venni, de konkretan fillerekert. :-))
Bar igazabol ha pontos akarok lenni, akkor talan a "fostalicska" kifejezest hasznalnam, de ugye megis, milyen ez mar cimnek? Ja, talalo.
Szoval reggel megcsak-megcsak elviselheto volt, Bogyo ugyan nyoglodott kicsit a bedugult orraval, de na, van ilyen. Hanem aztan delutanra egeszen intenziven hiperszivas lett az egesz. Bogyonak sehogy, de tenyleg, sehogy nem volt jo. Illetve jo lett volna, ha hozza tudok alkalmazodni, de ugye ilyen nincs mar, hogy barkinek csak ugy jo legyen, nem, a kompromisszum definicioja ugye az hogy senkinek se jo.
Hogy reszletekbe menjek: a delelotti seta tipikus tavaszi ki a joeg tud ezen kiigazodni tipusu idojarassal orvendeztetett meg minket. Azaz: mikor kisutott a nap, volt 25 fok is. Hanem mikor jott egy felho, lement rogton 15-re, ha meg a szel is fujt hirtelen, na akkor tiznek se lehetett erezni. Aztan ezt nyilvan ketpercenkent valtogatta, mer' APRILIS, ha' mi a joeget csinaljon?! Szoval mindket kolyok hol fazott hol megsult, velem egyutt. Gyoztem lekapkodni (aztan fel) a pulovert, kabatot. Tiszta csupa hiaba, ami Bogyot illeti, mert ettol meg nyugosebb lett. Mikor ezt belatva abbahagytam a maceralast, akkor felvaltva pruszkolt es vinnyogott hogy melege van. Na jo, hazajottunk, nyilvan annak ellenere hogy Bubuka koszonte szivesen maradt volna a jatszoteren. Igy van ez, tanuljuk a kompromisszumot, minden nap, sokszor. Nagyon-nagyon sokszor.
Hazajove probaltam mindket ifju hazafiba ebedet diktalni, a folyamatos "de en csak tejet kerek" illeve Bogyo reszerol a szimpla es sokfelekepp ertelmezheto Oaaaa! ellenere. Mikor Bogyora figyeltem, Bubu megsertodott, aminek azzal adta tanubizonysagat az o vegtelen bolcsessegeben, hogy nyakon ontotte magat a pohar tejjel (amibol egy hete mar tudott inni normalisan, de csak ha akar, mint ma kiderult). Tej feltorol, Bogyo kozben uvolt, hogy Hol Az En Kajam?! Oke, Bogyo tovabb etet. Bubu morcos lesz ismet. Nem eszik. Adok neki kanallal, felvaltva ugye az ocsikevel. Nem tetszik egyiknek se (kompromisszum!! Mindenki sziv!) Bubu ertesemre is adja ezt az elso adando alkalommal: mint kiderul, nem nyel le semmit a zoldbabbol, csak gyujti-gyujti a szajaban, mig a gomboc eleri a torkat, majd ekkor ramhanyja az egeszet. Tejestul. Anya idegrohamot kap. Bogyo is: Hol Az EN Kajam? (Anyanak ekkor elment az etvagya, ugyhogy en csak a szivas miatt visitok, ehsegnek lottek).
Bubut felhurcolom a szobajaba buntibe, Bogyo visit (szimpatiabol, vagy mert megint nem etetem, ki tudja mar kovetni?) Ez volt az a pillanat, a padlon hanyast sikalva es mindket gyerek sztereoban erkezo orditasat hallgatva, hogy en is visitani kezdtem. Majd gyorsan abbahagytam, mert egyreszt ez az o reszukrol csak novelte a hangerot, masreszt uvolteni energiaba kerul, az meg mint belattam, nem vegtelen nalam. A nap folytatasaban ez beigazalodni latszott. Anya kinyuvadt, gyerekek birtak.
Tehat ott tartottunk, hogy trutymo eltakarit, Bogyo olbevesz, kolocsonos egymasravisitas utan kolcsonos megnyugtatas, majd Bubu lehivasa, hogy a helyi vilagbeke legalabb visszaalljon. Jo. Mindenki megprobalt megnyugodni.
Ekkor eszembe villant, hogy hoppa, Bubunak ovoda, tehat lesz ket es fel oram csak EGY gyerekkel! Hurra! az mar szinte vakacio! No akkor el kene intezni a postara menest. De ahhoz meg a gyogyszertarba kene elobb beugrani. Mar ennel a pontnal kezdtem sejteni, hogy ez egyben a pihenes legkisebb eselyet is csirajaban elfojtja, de tekintve hogy Bogyo ugyis nyugolodik egesz nap, gondoltam nem hott tok mindegy?!
Igy aztan ahogy Bubu elfogadhato mennyisegu ebedet elfogyasztott (tanulva az elozo esetbol, szigoruan egyedul, en a leheto legtavolabbrol neztem az esemenyeket), indultunk is oviba. Vittem minden itthon csomagkuldesre felhalmozott cuccot is, kozben gratulalva magamnak, hogy ez eszembe jutott ilyen korulmenyek kozott.
Bubut oviban lead, majd futas a gyogyszertarba. Bogyo nyoszorog, majd vinnyog, vegul visit. De csak amig meg nem jelenik egy kedves elado, mert neki bezzeg azonnal eloveszi a legszebb mosolyat, en komolyan mondom, ezek mind a ketten szineszek lesznek. Elado azonnal cseppfolyosodik, gugyoreszni kezd neki, velem pedig kozli hogy micsoda szerencsem van, hat nem ez a leges-legtunderibb gyerek a vilagon?! De. Sajnos egyben a legkimeritobb is, es batyjaval robbano elegyet alkot. Persze nem ezt mondom, hanem konnyes szemmel bologatok, foleg azert mert ugy erzem jobb ha nem szolalok meg.
Cuccokkal sorban allunk, nyilvan az univerzum leglassubb penztarosanal, majd mivel eddigre Bogyo eleg kritikus szintre emelte a decibelt, gondoltam ahh mi az nekem, nem fogom bepaszirozni az autosulesbe megint 500 meterert, majd setalunk. (Emlitettem, hogy ez a nyugossegi szint hordozoban lett elerve? Ahol nromalisan vagy nezeldunk vagy vigyorgunk?) Az autosulestol meg altalanos jokedv eseten is idegrohamot kap, gondoltam ezt most ne. Tehat szajre hoz, gyerek hordoz, anya vallon veregeti magat hogy hiszen ez kesz edzes, gyerunk, csinaljuk! El is battyogtunk a postara, Bogyo mersekelten elegedetlen volt, de semmi komoly. Hanem mint kiderult, a postan is kifogtuk az ev lajharja cimre palyazo postasalkalmazottat, szoval ott vegkepp leolvadt. Olyannyira, hogy a messzemenokig udvarias helyiek is megkerdeztek, hogy ne segitsenek? Mondom, sajnos ezen en se tudok segiteni, de koszonom. Kozben mindezek ellenere sikerult ket csomagot is feladni, es mindossze a naptejed maradt ki, Erzsi, amiert utolagos elnezesedet kerem, bar a korulmenyek miatt az se lett volna meglepo ha Timbuktuba kuldom az egeszet. A hordozonak ugyanis az az elonye, hogy a gyerek az anyahoz mindig nagyon kozel van; vagy ugyanez a hatranya.
Na de summa summarum, feladtuk a csomagokat! Hurra!
Indulas haza, Bogyot atpelenkaz (ekkor kiderul, hogy nem, nem azert uvolt, a pelenka tok jo volt). Na akkor ehes! Nem, enni se akar. Oke, ekkor gondoltam fozok magamnak egy kavet, de ezen vegkepp felhaborodott. Mindegy, mire megittam, indulhattunk is Bubuert. Bogyo a kocsiban majdnem elaludt mire odaertunk, de persze csak majdnem. Igy egy vegkimerulestol es taknyos orrtol visito Bogy melle lett ismet egy szimplan nyugos, mert nem aludt Bubunk is. Feladtam, mentunk a mekibe. Ott Bubu nagyon elegedetten eszegetett es orult a legujabb meregzold muanyagfigurajanak, Bogyot viszont lassan mar semmi nem vigasztalta. Leulni? Hogy anya egyen egy nyomorult level salatat?! na ne!
Ekkor fellazadtam. Leultem, ettem, ott egye a rosseb a hangerot. Mi Bubuval ugyis hozza vagyunk szokva...
Aztan a jatszoteren volt egy eleg jo ot perc, mikor mindketto a hintaban volt. Na az egesz kiveteles volt, mosolyogtak, meg egy-egy elhintett kacaj is volt, hurra. Persze nem sokaig, mert mindketto ugy erezte hogy milyen szivas hogy nem CSAK ot hintaztatom. De hat hiaba, Kom-pro-misz-szum!!!
Vegul Bogyo ismet ugy kinyuvadt hogy haza kellett jojjunk. Jo nagy kerulovel tettuk, hogy utkozben ha kiajul ne azonnal ebredjen meg hogy amr haza is ertunk.
Itthon kocsit leallit, mi meg Bubuval gyorsan elkezdtunk az udvaron propellerezni, hatha alszik meg egy kicsit. Ja, aludt is vagy 3 percet.
Bejottunk (Bubu eleg frusztraltan, hogy mar megint Bogyo miatt van vege a bulinak), en csinaltam egy villamgyors konzervlevest, es ellentmondast nem turo hangon kozoltem Bubuval hogy ez a vacsora. Ugy latszik vette az adast es egy nyikk nelkul meg is ette. Bogyo halkan nyifog. Neki is kiosztottam az o vacsorajat, aminek tan a felet ha megette, de ez bedugult orral ertheto amugyis.
Vegul este 7-re mind a kettot agyba dugtam, en meg mint egy kifacsart koszos, nyomorult mosogatorongy leultem. Andras fel nyolcra jott haza, mert ilyen az a Murphy ur, mindig lehet a szamitani.
Igy aztan ugy ereztem ramfer egy jo nagy csomag pattogatott kukorica, egy sor, es egy terapias celu blog-bejegyzes. Hat ime. Egeszsegunkre!
Mig en az ebedet csinaltam, Bubu es Apa tojast festettek. Mint kiderult, mindketten eloszor eletukben. :-) Nagyon ugyesek voltak persze, es kelloen el is voltunk ajulva az eredmenytol.
(Most mar csak azt kene kitalaljam mi legyen a nyolc fott tojasbol...)
Tegnap ejjel en megsutottem egy makos buborek kalacsot kb. ez utan a recept utan: http://limarapeksege.blogspot.com/2009/10/vkf-xxix-makos-buborek-kalacs.html
Egesz jo lett, bar a sajat kalacstesztamat hasznaltam, igy a maradekbol meg egy kis fonott is kijott. Majd az lesz a vacsora, kakaoval.
Reggel meg templomba is eljutottunk, ami tekintve a ket gyerek-faktort, nem volt kis teljesitmeny. Most Bubu ovodajahoz mentunk, a metodistakhoz. Hihetetlen szepen enekelte a korus az Oromodat. Igazi elmeny volt. Azt hiszem rendszeresebben kene templomba vigyuk megint a gyerekeket, mert Bubu allandoan ki-be jarkalt; igaz ezt Andras nem banta mert Bogyoval amugyis setalgatni kellett. Lehet legkozelebb tenyleg a gyerekreszlegre megyunk; csak tapasztalataim szerint ott nehez barmit is kovetni a mondanivalobol.
Elmentunk az oviba tojast vadaszni. Eloszor volt husveti enekles a templomban (ez egy egyhazi ovi), aztan elmondtak, mit is unneplunk husvetkor. A gyerekek csinaltak egy husveti temaju matricas kepet, aztan indult a banzaj! Mint az orultek elozonlottek az ovi udvaran a jatszoteret, es mindenki nyomult ahogy birt. Bubuka ismet bebizonyitotta, hogy nagyon ugyes, de egyaltalan nem egy dulakodos fajta: mikor egy helyen hirtelen sokan lettek, inkabb megvarta mig mindegyik talalt tojast, aztan o is elvette amit hagytak. Igaza is van, boven jutott igy is. Aztan a parkoloban szemreveteleztuk a zsakmanyt: minden muanyag tojas vagy csokit, vagy matricat rejtett, de volt amelyikben gumikacsa is akadt. Nagy volt az orom.
Utana csatlakoztunk apahoz es Bogyohoz a jatszoteren, mert ok inkabb kihagytak a bulit es addig setatak egyet. Jatszoterezes utan viszont ugy kifaradt Bubu, hogy muszaj volt letenni aludni, pedig az elmult 3 napban ezt mar kihagyta; kozben Bogyo apan logott, hintazott, sot a kedvunkert meg a nyuszifulet is elviselte, de aztan ugy dontott, inkabb megprobalja elragcsalni.
Marmint olyan szep. Mikor az ember szive melyebol halas hogy itt lehet, mikor vilagos, mint a nap, hogy egy ajandek az elet, hogy veluk vagyok, hogy velem vannak.
Ha mar tavaszi szunet van, ki is hasznaltuk; ugyanis amugy a parkokban a kisvonatok es a korhintak csak hetvegen uzemelnek, de mivel husvet lesz, most ment minden. El is mentunk a Wheaton Parkba most, csak mi harman (tok jo, nem, hogy mar mindenhova minimum harman megyunk?) Es olyan jol sikerult, hogy az hihetetlen. Bubu imadta az egesz helyet, a kisvonatot, a korhintat (Lovacskazzunk meg! Meg egyszert! :-))
Az uj jatszoter is nagyon bejott neki, volt nagyon magas csuszda, es egy nagy szines csikos domb is (ezt minimum otvenszer meg kellett maszni), aztan ebedeltunk egy padon, majd ujabb lovacskazas, megint egy menet a kisvonaton, vegul bucsuzoul meg egy orat setaltunk az osvenyeken. Bubu racsodalkozott, hogy Uuuu de magasak ezek a fak! Mindet le is kellett fenykepezni. Talaltunk egy hatalmas kidolt fatorzset, azon napoztunk Bogyoval, mig Bubu az osszes novenyket megnezte tovirol-hegyire.
Bogyorol nincs kep, mert ma inkabb rajtam akart logni a hordozoban, ugy meg nehez fenykepezni. De nagyon edi volt o is, nezelodott, aludt vegig.
Ez ugy indult, hogy allatkert lesz. Jott Chris, Ivy es Max is, aztan mire masfel ora alatt felszereltuk a 3. sor ulest a terepjaroba, es Chris atvarialta a gyerekuleseket (mind a negyet, mert csak nem megyunk ket kocsival, mikor egybe beferunk?!), majd betuszkultuk az osszes kolok ruhajat, pelenkas tatyojat, a ket dupla babakocsit, kajat, piat, esore cuccot, napsutesre cuccot, mifenet, el is telt masfel ora. :-D Komolyan, ezek utan az Antarktiszra is indulhattunk volna, ennyi felkeszulessel.
Erre egy viszonylag sima ut utan (=senki nem kapott idegosszeomlast), kiderult, hogy az allatkertnek lottek, mert tavaszi szunet van, igy MINDENKI az allatkertbe nyomult, es megtelt az osszes parkolohely. En meg ilyet nem lattam, de most megtortent. Na hatraarc, nyomas vissza, negy nyifogo gyerekkel a hatsouleseken, hogy ahhh, sokkal jobb helyre megyunk megis, mert lesz kisvonat!! (Orok halam Chrisnek, amiert eszebe jutott a mentootlet).
Igy kotottunk ki delre a Cabin John Parkban, ahol valoban volt kisvonat, mukodott, is, volt jatszoter is, minden, szoval delutan haromkor negy hullafaradt de szuper elegedett kolkot pakoltunk vissza a kocsiba. Bubu totalis lazban egett hogy igazi vonaton fog utazni. Azota is orankent meg kell igerjem hogy meg visszamegyunk vonatozni, igen. Ivyval is eszmeletlen edin jatszottak egyutt. Meg kellett oket zabalni. Max hethonapos letere ugy nyomul a jatszoteren, hogy az eszem megall; Gellert koszoni, logott hol rajtam hol a babakocsiban.
Azt kell hogy mondjam, az extra kalanddal egyutt is az elmult hetek egyik legjobb napja volt.
(Abba ne menjunk bele, hogy ezek utan pakolhattam fel es nyomas tanitani, aztan a labornak nem lett vege este tizig).
Akkoris, egy ilyen nap ajandek! Jo tarsasag, jo ido, piros mozdony, mi kell meg?
Nem birunk betelni veluk; tegnap a nemzeti arboretumba mentunk el; aztan kiderult, hogy az hagyjan hogy tulipanok vannak, de temerdek bonsai is van, sot az azaleak is viragoznak mar. Persze mindez szep es jo, de teljesen jelentoseget vesztette mikor megtalaltuk a gigaszi aranyhalakat. Egybol Nagypapa jutott eszembe, hogy ezeknek o hogy orulne ha kifoghatna. Jokora allatok voltak, es rengeteg van beloluk. Mikor a kertet vegigjartuk, megegyszer visszamentunk a halakhoz, es Bubu megkinalta oket golyahirrel; erre ugyan nem mutatkozott tul nagy erdeklodes. De bezzeg amikor kekszet is szortunk be nekik! Teljesen bevadultak, en meg ilyet nem lattam. Ott szornyulkodtunk egy masik csajjal hogy de borzasztoak igy ennyien egyszerre, de persze Bubukat lenyugozte a latvany.
Bogyo a seta nagyreszet vegigaludta, aztan az azaleaknal evett egy jot, majd a kocsiig gyakorlatilag ismet vagy aludt, vagy nezelodott. Halak egyelore hidegen hagyjak, akkor is ha akkorak mint egy ponty es a szivarvany osszes szineben pompazva verik egymast agyon a kajaert. Igy aztan elbandukoltunk az ajandekobolthoz egy uveg vizet venni (itt szokas szerint sorbaalltak az emberek hogy Bogyevacnak gugyoghessenek), majd hazahajtottunk.
Meg kell mondanom mindig ledobbenek hogy arboretum letere mekkora ez a hely. Felet se jartuk vegig ket ora alatt, pedig nem sokat uldogeltunk.
